A zseniális Amazon Kindle e-book readerje a világ összes elérhető e-bookját elérhető közelségbe hozza. Ennek a rengeteg szövegnek a megjelenítésére a Kindle egyetlen betűtípust kínál, nevezzük ezt default-nak. Láttatok már könyveket? Újságokat? Feliratokat? Az egy betűtípus nekem első hallásra kevésnek tűnik.
(Hasonló téma. Miért van előírva, hogy a szakdolgozatot Times New Roman betűtípussal kell írni? Van egy sejtésem, hogy én valami mást fogok használni. Szinte úgy érzem, muszáj.)
Ma fedeztem fel a google.org-ot, amely a Google jótékonysági ténykedésének a weboldala. Egészségügy, klímaváltozás, fejletlen régiók, megújítható energiaforrások, mi kell még… Valahol megdöbbentő, mit nem csinál ez a cég. Ez persze főleg PR, de a mai bejelentést, miszerint komolyan elkezdenek foglalkozni a szén-alapú energia alternatíváin, azért talán komolyan is lehet venni. Valahol tetszik, hogy van egy cég, amely ennyire küldetéstudatos, de néhol ijesztő is tud lenni. Az az izgalmas az egészben, hogy ezek a nagy cégek néha olyan dolgokba fognak, amiket nehéz elsőre átlátni, hogy vajon mit is akarnak vele, miközben sejtjük, hogy sokkal nagyobb hatással lesz az életünkre, mint az egész magyar (stop, nem megyünk bele cinizmusba - a szerk.)
A Microsoft Szibériában épít valami gigantikus adatközpontot. Ki tudja, mit akarnak vele, és miért pont ott. Fake Steve szerint a Vistán dolgozó fejlesztőket fogják odaküldeni, büntiből, de ő mondjuk elfogult.
A Google részvénye tegnap 666 dolláron zárt, centre pontosan (666,00). Ha megkérdezitek, melyik a legfontosabb vállalat ma a világon, tuti, hogy őket mondanám. Nagy felelősség van ebben, az már biztos. Remélem, még sokáig jól mennek a dolgok. Úgy érzem, ha jó irányba megy, az sok meglepetéssel járhat még. Ha nem, azt már ismerni fogjuk.
találtam egy szép CV-t. ha úgy adódik, gátlástalanul fogom engedni, hogy inspirálólag hasson rám, hogy igyekezzek politikailag korrektül fogalmazni. mondjuk attól függ, hova adom be. szeretnék olyan helyekre kerülni, ahol ilyen CV-ket kell beadni.
Mától lehet kapni a Helvetica című filmet dvd-n, ami azt jelenti, hogy holnaptól lehet letölteni a fájlcserélőkről. Azt még megvárom, de most már új szerelmem van. Azért ez a Braun most elkapott. Hihetetlenül szép.
Mondjuk ugyanannak a korszaknak a szülötte a kettő… a Braun is épp ötven évről beszél: 50 years of Braun design innovation
Mi ugrik be nektek arról, hogy Braun? Nekem apám régi villanyborotvája, meg egy mixer a konyhában. Semmi extra. Ki hitte volna, hogy ez a cég a hatvanas években kábé a formatervezés legfontosabb úttörője volt… Dieter Rams, a fődesignerük pedig a hiányzó láncszem a Bauhaus és az Apple között. Most már mindent értek.
Három kedvenc mondatom tőle: Good design makes a product useful. Good design helps a product to be understood. Good design is honest. Good design is consistent to the last detail. Négy lett, mindegy. Na itt meg két kép tőle.
Bal oldalt egy Braun táskarádió (”táskarádió”, mennyire király) 1958-ból.
Bal oldalt egy Braun hangfal 1960-ból. Jobb oldalon egy iMac oldalról.
A britek azzal hősködnek egy országimázs-kiadványukban, hogy ők adták a világnak az iPodot. Idáig azt mondtam erre, hogy azért, mert a formatervezője Angliában született, az nem változtat azon, hogy az iPodot Kaliforniában tervezték. Mostantól azt mondanám, hogy az iPod külsejét egy angol születésű amerikai nyúlta a németektől. Ha erre büszkék akarnak lenni a britek, hát, lelkük rajta.
Na egyébként az Apple nagyon nem titkolja a vonzalmát a Braun-designhoz, az iPhone számológép-alkalmazása konkrétan egy az egyben másolta le a Braun zsebszámológépet 1977-ből. Kicsit rezeg a léc, azért a hommage és a pofátlan nyúlás közötti határ mintha át lenne lépve…
Hát itt van ez a forradalmi e-book olvasó, az Amazon által forgalmazott Kindle. Az Amazon online könyvesboltként kezdte, és odáig teljesen rendben van, hogy ő dobja piacra az olvasót, amivel közvetlenül lehet e-bookokat vásárolni tőlük. De van egy pár gond ezzel a cuccal.
Az első. Ez a Kindle nagyon gagyinak néz ki. Hogy az Apple ál-vezérigazgatóját idézzem: “Cool features - but let’s be honest: this thing looks like ass. I mean honestly what are they smoking up there at Amazon? Have you seen this thing? Sure, the feature set rocks — EVDO, Web browsing, read blogs, subscribe to newspapers, buy books over the air. But good God this thing is ugly. (…) Amazonians, remember this: people have to put these things in their homes! It’s called design. Have you heard of it?”
A második. Az apró részletek: a megvásárolt e-könvyekkel semmit nem csinálhatsz. Nem adhatod kölcsön, nem oszthatod meg senkivel. Odaadhatod az egész gépedet, ennyi. Plusz a kedves amazonnak jogában áll minden infót felhasználni a gépről: miket olvasol, mikre kerestél rá, miket jegyzeteltél az e-könyv margójára, mindent. Itt van egy link, néhány idézet az Amazon főnökétől, néhány idézet Orwelltől és néhány idézet a cucc felhasználási feltételei közül. Én elsőre kicsit lehidaltam, azóta csak remélem, hogy ez a marhaság villámgyorsan bebukik. Mondjuk 400 dollárért egy ilyen nyolcvanas évek-feelinget megvenni, amivel önmagában semmit nem lehet csinálni, szerintem menni fog a kudarc. (bónusz apró részlet: aszondják blogokra lehet subscribe-olni vele. aha, 250 általuk kiválasztott blogra, és persze pénzért. ez olyan gagyi, hogy jobb lett volna, ha kihagyják)
update: hát, most már tényleg csak röhögök rajta. képzeljétek, ez a szar még pdf-eket se tud olvasni. ezzel egy dolgot lehet csinálni, az amazonról e-könyveket venni valami átkozott saját/korlátozott formátumban, és csak azokat lehet olvasni vele. a főnökük meg azt nyilatkozza, hogy ez a legnagyobb dolog, amit a cégük valaha kitalált. hát, oké.
olvastam egy elég hosszú, de annál izgalmasabb cikket az Amazon jövő héten megjelenő e-book readeréről, a Kindle-ről (itt, bár most sokat fogunk hallani róla máshonnan is), ami tényleg remek dolognak ígérkezik, végre egy használható e-book olvasó, amellyel nemcsak olvasni lehet, de a szövegben keresni is, és nem mellesleg kapcsolódik az internetre, közvetlenül vásárolhatunk könyveket az amazonról, és mondjuk egyébként is bármilyen weboldalt meg tud nyitni. ez idáig mind szép és jó, és bár maga a cucc 400 dollár, lesz ez azért olcsóbb is.
ami viszont nem lesz olcsóbb, az a tartalom maga. ha körülnézek az online tartalmak terén, ez a helyzet: 10 dollár egy könyv, 10 dollár egy film, 10 dollár egy lemez. az lenne az ideális, ha az ember meg tudná venni a számára szükséges szakkönyveket, bele tudna olvasni egyéb, érdekesnek ígérkező könyvekbe is, heti egy-két filmet meg tudna nézni, és meghallgatna egy új lemezt, ha kedve van hozzá.
lehet, hogy csak én érzem azt, hogy nekem nagyok az igényeim, de én 100 dollárt hetente simán elköltenék ilyesmire, ezt tartanám ideálisnak. két kérdés: mikor lesz nekem ennyi pénzem, és mikor lesz más embereknek ennyi pénze. a részletkérdés pedig a következő: ha (márpedig ez a helyzet) nincs ennyi pénzünk, akkor mi lesz a reakciónk? kevesebbet kulturálódunk, mint az beleférne? ez szuboptimális. vagy kitalálunk valami alternatívát?
na erre lennék igazán kíváncsi.
Adam Smith leírta, hogy hogyan működik elméletileg a kapitalizmus - enyhén utópikusan, és nagyban leegyszerűsítve. Marx a gyakorlatból kiindulva leírta, hogy ez elméletileg nem működhet így, és hogy rengeteg ellentmondás van a rendszeren belül. Manuel Castells leírta, hogy hogyan működik elméletileg az információs társadalom - enyhén utópikusan, és nagyban leegyszerűsítve. Április huszonötödikén pedig leadom a szakdolgozatom, az információs társadalom szerkezeti korlátairól itt Európában, és arról, hogy a valóságból kiindulva rengeteg ellentmondásra akadunk, amit Castells azért onnan Kaliforniából nézve eléggé elkent.
Asszem ha ebből a logikai sorból kiindulva kezdem el, nagy pofáraesés lesz belőle. Nem biztos, hogy meg kéne váltani a világot. De azért szeretnék valami izgalmasat kihozni belőle. Mint már annyi mindenből…
most találtam ezt a képet arról a bizonyos zenészről, akit én annyira bírok, és akivel New Yorkban “találkoztam”, ha csak egy autogram és fél perc small talk erejéig is.
a perdition city az egy lemezének a címe - a lemez egy nagyon nagy, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan és idegen város hangulatát örökíti meg, és eléggé a hangulatra megy rá (alcíme: soundtrack to an interior film).
New York pont ilyen volt, és még mindig elszórakoztat a gondolat, hogy a képen szereplő úrral egy napon mászkáltunk a város utcáin, ahol mindketten idegenek voltunk, minden sarok egy új élményt jelentett mindkettőnknek, én persze direkt ezt a lemezt hallgattam, mert ez számomra a legjobb utazós/városfelfedezős zene. De akkor abba nem is gondoltam bele, hogy ő meg ebben a pólóban egy pár sarokkal arrébb van (a kép a Times Square közelében készült).
Na igazából csak ide akartam rakni ezt a képet, aztán gondoltam leírom, mi ugrik be nekem róla.
mostanában nincs kedvem/időm hosszú és értelmes bejegyzéseket írni. viszont elkezdtem egy másik “blogot”, ahol csak összegyűjtöm azokat a linkeket (főleg képeket), amiket a neten találok, és valamiért megtetszenek. a linket berakom oldalra is, ti pedig, ha gondoljátok, tegyétek be a readeretekbe (milyen retekbe?…)
képek, képaláírások, linkek, ennyi az egész. megpróbálok egy kis szépséget csempészni a külvilágba 
|
