(Kedves első látogatók: nem, ezek nem a mai hírek.)
Igazából nem tudok napirendre térni afelett, hogy valakik rendszeresen (kétnaponta) a “mai hírek” keresőszóval jutnak el a blogomra. Mindenesetre sokat tanultam belőle, pontosabban elég jól látom, hogy milyen gyerekcipőben jár még az internet. Eleinte a felhasználókat okoltam, hogy gondolhatják, hogy ez így működik, mai hírek, google, eredmény: a mai hírek. De aztán jobban belegondolva úgy gondolom, a hiba az internetben van.
(off: a Type O Negative a világ legironikusabb zenekara, a weboldaluk címe: Type O Negative official computer email page. Zseniális.)
(off 2: Azt már megszoktam, hogy a leglehetetlenebb keresőszavakkal találnak el hozzám. Favorit még az “erőszakos történetek”, “vicces zene”, “sexy jpg”, “berlin képek” vagy a “masai gyógycipő”. Listát kéne írnom.)
Mi a tanulság? A szemantikus web, mi más:) Az pedig azt jelenti, hogy a tartalmakhoz jelentések vannak kapcsolva, amiket a keresők, vagy bármilyen intelligens programok fel tudnak dolgozni (mintha értenék őket). Tehát ha beírom a keresőbe, hogy mai hírek, akkor nem egy blog fog harmadik helyen szerepelni, hanem mondjuk hírek. Mai hírek. Azaz a kereső nemcsak linkek, tehát szavak alapján lát kapcsolatot, hanem azok jelentései alapján. Ha nekem Marx művei kellenek, akkor a “Marx művei” keresőszóra azok fognak előjönni – nem úgy, mint most. Ehhez az kell, hogy minden tartalmat felcímkézzünk, mondhatni jelentéseket kell adni nekik, hogy a keresők is értsék azokat.
Ezt szokták néha web 3.0 -nak hívni, és rengeteg szabvány és adat kell a megvalósításához. Sokkal nehezebb lesz megcsinálni, mint a web2.0-át, mert az nagyjából spontán alakult ki. A jelentéseket viszont baromi nehéz lesz érthetően megcsinálni. Az amerikaiak persze még nem is gondoltak a kulturális különbségekre, ők úgy gondolják, hogy mindent amerikaiul kell leírni, de ez igen macerás kérdés lesz.
Két opció van. Vagy mégis elméleti nyelvészetből írom a francia szakos szakdolgozatomat, arról, hogy hogyan alkotunk mi jelentéseket, és hogyan alkothatnánk jelentéseket a számítógépes nyelvekben, vagy pedig nem, és akkor marad a trubadúrköltészet, mint az európai integráció előhírnöke, öööö, ezen még gondolkodom.
