találtam egy szép CV-t. ha úgy adódik, gátlástalanul fogom engedni, hogy inspirálólag hasson rám, hogy igyekezzek politikailag korrektül fogalmazni. mondjuk attól függ, hova adom be. szeretnék olyan helyekre kerülni, ahol ilyen CV-ket kell beadni.
'design' kategória archívuma
Mától lehet kapni a Helvetica című filmet dvd-n, ami azt jelenti, hogy holnaptól lehet letölteni a fájlcserélőkről. Azt még megvárom, de most már új szerelmem van. Azért ez a Braun most elkapott. Hihetetlenül szép.
Mondjuk ugyanannak a korszaknak a szülötte a kettő… a Braun is épp ötven évről beszél: 50 years of Braun design innovation
Mi ugrik be nektek arról, hogy Braun? Nekem apám régi villanyborotvája, meg egy mixer a konyhában. Semmi extra. Ki hitte volna, hogy ez a cég a hatvanas években kábé a formatervezés legfontosabb úttörője volt… Dieter Rams, a fődesignerük pedig a hiányzó láncszem a Bauhaus és az Apple között. Most már mindent értek.
Három kedvenc mondatom tőle: Good design makes a product useful. Good design helps a product to be understood. Good design is honest. Good design is consistent to the last detail. Négy lett, mindegy. Na itt meg két kép tőle.
Bal oldalt egy Braun táskarádió (“táskarádió”, mennyire király) 1958-ból.
Bal oldalt egy Braun hangfal 1960-ból. Jobb oldalon egy iMac oldalról.
A britek azzal hősködnek egy országimázs-kiadványukban, hogy ők adták a világnak az iPodot. Idáig azt mondtam erre, hogy azért, mert a formatervezője Angliában született, az nem változtat azon, hogy az iPodot Kaliforniában tervezték. Mostantól azt mondanám, hogy az iPod külsejét egy angol születésű amerikai nyúlta a németektől. Ha erre büszkék akarnak lenni a britek, hát, lelkük rajta.
Na egyébként az Apple nagyon nem titkolja a vonzalmát a Braun-designhoz, az iPhone számológép-alkalmazása konkrétan egy az egyben másolta le a Braun zsebszámológépet 1977-ből. Kicsit rezeg a léc, azért a hommage és a pofátlan nyúlás közötti határ mintha át lenne lépve…
És ezzel már le is zárom a témát. Berakok egy képet, hogy hogy néz ki a blogom nálam, és majd összehasonlítom azzal, hogy hogy néz ki más gépeken. Szerintem tök nagy a különbség.
Ide most csak azért írok, hogy valami szöveg is legyen a kép mellett. És ha már fontok, akkor idetartozik egy picit, hogy az Arial nevű font az igazából ugyanaz, mint a Helvetica, csak a Microsoft nem akarta kifizetni a jogdíjakat, így kicsit “átalakította” (a nagy R betűn látni egyedül a különbséget), majd berakta a Windows-ba. Érdekes, hogy Amerikában kábé alapértelmezett font a Helvetica, az utcatábláktól kezdve a repülőtereken át a cégtáblákig mindenhol azt használják, elég vicces. Kicsit már uncsi is. És ha megnézitek a nagy R betűt, akkor kiderül, hogy ha az átlós lába görbe, akkor Helvetica, és igényes tervező csinálta, ha egyenes, akkor Arial, és azt egy fapados tervező csinálta. Igazából nem csúnyább az Arial, csak a tervezők megvetik, mert alapvetően egy csúnya nyúlás az egész. Na, ennyi talán elég is lesz…:)
Ez a poszt igazából az előzőnek a második része. Azért hoztam fel a tipográfiát, mert meg kell osztanom veletek azt a tényt, hogy bizony a Windows-on látható fontok sokkal-de-sokkal csúnyábbak, mint amiket én a Mac-en látok. Ez egész egyszerűen azért van, mert a Mac-nek nagyon erős grafikai háttere van, ezért van az, hogy a grafikai designerek szinte kizárólag Mac-et használnak. Ez nagyon mélyen viszont abban gyökerezik, hogy Steve Jobs, az Apple elnöke egyetemista korában nem igazán járt be a saját óráira, hanem helyette felvett egy kalligráfia-órát, és amikor már számítógépeket rakosgattak össze, akkor sokat agyalt azon, hogy hogyan lehetne szép betűket használni.
Mutatok egy képet. Bal oldalt Windows, jobb oldalt Mac. Nézzétek meg, hogy mennyire korrektebb a jobb oldal. Arányosan növekednek a betűk, nemcsak méretben, hanem tömegben is, sokkal szebben vannak megrajzolva, az olyan finomságokról nem is beszélve, mint az aláhúzás és a betű találkozása.
Mindkét oldalon Times New Romant használnak, csak a Mac egy másfajta technológiát használ a fontok megjelenítésére (ezt hívják Quartz-nak). A lényeg a lényeg: rájöttem, hogy a blogom nem is olyan szép Windows gépeken, csak az vigasztal, hogy semmi más se olyan szép. Másodszor pedig: nem azt akarom nyomatni, hogy a Windows az rossz, és mindenki béna, aki nem Mac-et használ, csak azt akarom megmutatni, hogy van kétfajta gondolkodás: az egyik az a hagyományos, a másik pedig a Bauhaus-féle, miszerint a szépnek kötelessége megjelenni az élet minden apró részletében, és a mérnököknek az a feladata, hogy a szépségnek helyet teremtsenek.
Szóval az utóbbi hónapokban nagyon beleszerettem a design-ba, főleg a grafikai design-ba és a tipográfiába. Ez az egész azzal kezdődött, hogy a Bauhaus-t, mint olyat nagyon-nagyon szeretem, és azért a Bauhaus stílus erősen nyomot is hagyott az ízlésemen. Ez mondjuk a bútoroktól kezdve (köszönet az Ikeának a minimalista tömegbútorokért, ami igazi bauhaus-os ötlet volt) a grafikai designig sokfelé meglátszik azon, amiket magam köré gyűjtök/csinálok.) Az a néhány honlap, amit csináltam, szintén enyhén bauhaus-os hatásról árulkodik – az én csekély lehetőségeimmel egyedül a honlaptervezésben tudom kiélni efféle vonzalmaimat, mivel házakat vagy bútorokat nehezebb magam köré válogatni. Bár azt igen gyakran emlegetem, hogy a ház, ahol lakom, szintén Bauhaus stílusban épült, bár ez ma nem tűnik fel. Bár ha lenne egy kis pénz rá, vissza lehetne állítani az eredeti vakolatot (a mostani úgyis már lepotyog), és az eredeti kaput, amely helyett most egy ronda vasajtó van.
Az egész mondjuk nem ezért érdekes, hanem a tipográfia miatt, de azt inkább egy következő posztban írom le, ez meg csak afféle felvezető volt. De simán lehet, hogy a Bauhausról írom majd az esztétikás szakdolgozatomat. Az tetszik benne, hogy az egészben egy kemény társadalomfilozófia is volt, a “művészet” és a “szép” helyéről komoly ötleteléseik voltak. Ki akarták szabadítani a szépet a művészeti szférából, és a valós társadalmi közegbe akarták helyezni. Ezért terveztek épületeket, bútorokat, kávéscsészéket, stb. Mondjuk a használhatóságot kevésbé tartották szem előtt, de hát ők művészek voltak, nem pedig cégvezetők…de az már egy másik történet.
