lost in moments

Az előző három bejegyzésem önmagában nagyon gyenge lábakon áll, ezt elismerem. Két dolog miatt írtam meg, de talán ez azért kiderült: az EU-t rettenetesen bonyolultnak, hatékonytalannak, vagy hogyhívják, és idejétmúltnak tartom - bár alapvetően az alapgondolataival egyetértek, és jónak tartom. Az ellenpélda pedig azért lett elsőre ilyen furcsa, mert manapság ez is érdekel. Asszem ezekre a dolgokra még ki fogok térni, de ez túl nagy téma, ezeknek nagyon utána kéne olvasnom, és 10-20 oldalakat írhatnék róla.

Még egy szempontot tennék csak hozzá, aztán abbahagyom. Utólag átgondolva két dolog áll itt szemben egymással: a modern és a posztmodern. Az EU valami késő-modern szerkezet, nemzetállami érdekek, hatalmi politizálás, központosítás, bürokrácia, gazdasági hatalom, stb. Ami nekem szimpatikusabb volt, nem véletlenül, az a posztmodern hozzáállás. Demokratikus, radikális transzparencia, kölcsönös felügyelet, nem állami szereplők befolyása, tudásalapú, innovatív.
Vegyük úgy, hogy azt mondtam, azt szeretném, ha az EU posztmodern lenne. Persze valószínűleg ez valami radikálisan más szervezetet jelentene. De szerintem az európai integrációnak valami posztmodern úton kellene mozognia, hogy legyen jövője. És itt érünk vissza a G8 elleni tüntetőkhöz. A G8 elleni tüntetések a posztmodern politikai integráció megtestesítői. Előremutatóbbak, mint az EU, így, a nemzetállamok korszakának végén. És nem feltétlenül a politikai mondanivalójukra gondolok (”make capitalism history” - ez sajnos utópia), hanem a működési logikára. (Ráadásul Heiligendammban konkrétan a modern és a posztmodern fog szembenézni egymással, így is fel lehet fogni a dolgot A posztmodernt pedig minden erőnkkel támogatni kell a modern elleni küzdelemben A jövőnk a tét
Van egy könyv, nem olvastam, csak tudom miről szól, “A katedrális és a bazár”. Asszem nem is kell magyaráznom, mi a téma. Modern és posztmodern szerveződések különbsége. Az EU az előbbi példája, az alterglobalisták, a kis kreatív civil szervezetek pedig a másikra példa. Asszem fogok még gondolkodni ezen, de szerintem egy blog kereteit kezdem túllépni (magyarul kezdek unalmas lenni…), úgyhogy most egy időre legyen elég ennyi.

Jogos lehet az a felvetés, hogy kicsit bátor megoldás szembeállítani az EU-t egy nyolcfős szoftverfejlesztő céggel. De az alapelvekről beszélek, amik szerintem magukért beszélnek. Van egy ún. Manifesto for agile software development (itt). Négy tétel, négy ellentétpár: a bal oldali fogalmakat javasolják a jobboldaliak helyett. Ha kihagyom belőle a szoftvert, akkor is értelmes. Sőt. Tetszik. Bárcsak a nemzetközi politikában is alkalmazható lenne… (Igen, egy helyen kicseréltem a software szót solution-ra, hogy általánosabb legyen.)

Individuals and interactions over processes and tools.

Working solutions over comprehensive documentation.

Customer collaboration over contract negotiation.

Responding to change over following a plan.

Az előző poszthoz kapcsolódva. Tegnap kihagytam egy kulcsszót: mozgékonyság. Megnéztem a szótárban, azt jelenti, hogy “képesség a gyors és egyszerű mozgásra”. Az EU-hoz hasonló mammut intézmények problémája, hogy elképesztően lassan reagálnak a környezet (aka társadalom) változására. Az EU konkrétan még mindig ott tart, hogy a 20 éve bizonyos konferenciákon felvetett terveket próbálja megvalósítani. Akkor felvetették, nem sikerült megegyezni, azóta egymást győzködik, hogy hogyan lehetne mégis lendületbe hozni a dolgot. Az Alkotmány is már rég elkésett, pedig még sehol sincs…

Ma is olvastam egy cikket, a szerző, Mark Pesce, nemrég a tihanyi mittudoménmilyen konferón beszélt, (az index írt róla ma), az én mondanivalóm szempontjából azt emelném ki belőle, hogy szerinte a tömegmédiában az történik, hogy a nézők sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a műsorszolgáltatók. A szolgáltatók alig tudnak lépést tartani a nézők új viselkedésével, mert a cégek hosszabb távra és a saját logikájuk alapján óhajtanak gondolkodni.

Szerintem a mostani társadalmi változások (jó, persze, főleg az információs társadalom témáról beszélek) annyira gyorsak, hogy a nagy cégeket a saját lassúságuk fogja kudarcra ítélni. Említhetném a Microsoftot vagy a Yahoo!-t, az IBM-et vagy a hasonló nagy és öreg dinoszauruszokat, akik már nem innovatívak, nem mozgékonyak. Az EU is nagyon nagy gondban lesz, egyszerűen egyre több témában lemarad a saját állampolgárai mögött, és képtelen lesz megoldásokat adni azok problémáira.

Az a világgazdasági trend, hogy olvasszunk össze nagy cégeket, hogy hatékonyabbak legyünk, ellentmond a mozgékonyság és innováció logikájának. Nem tudom, mi lesz a megoldás. A fuzionált cégek különválhatnak (a DaimlerChrysler is ugye visszaváltozott Daimlerré, eladta a Chryslert), de mi lesz az EU-val? Mert az alapvetően jó dolog lenne, kár, hogy idővel egyre kevésbé fog működni. Asszem a megoldás ugyanonnan fog jönni, ahonnan a probléma: az új elveken működő társadalomból. Az alulról szerveződő, de mégis hatékony közösségből, és az új szervezeti filozófiáikból. Wow, ilyen egyszerű. A tegnap felvetett problémát mára meg is oldottam

A mai nap vizsgáztam európai közösségi jogból, a tankönyvben a következő dolgokat olvastam az EU-ról, éppen “A polgár és az Unió kapcsolata, polgárközeliség” fejezetben: (idézetek következnek, Kaponyi Erzsébet: Európai Közösségi Jog, 272-273. oldal)
…figyelemmel kíséri, véleményeket dolgoz ki, javaslata alapján, konzultációt követően, figyelembe vesznek, éves jelentést nyújt be, iránymutatások fényében, ajánlásokat tehet, vizsgálat eredményei alapján, célszerűnek tartja, növelését elősegítő, irányelvek megállapításával, feladatának teljesítése során, x ajánlása alapján y ajánlásokat tehet z számára…és így tovább, és egy csak egy aprócska fejezet volt.
Ma reggel (igen, a vizsga előtt…) olvastam egy cikket a Time magazin eheti számában a 37signals nevű cégről, ami a fenti filozófia, vagy minek lehet egyáltalán nevezni az ilyet, szóval ennek szöges ellentétéről. Egy nyolcfős cég, igazából mindegy, mivel foglalkoznak, egyébként szoftvereket fejlesztenek, négy arc Chicagoban, a többiek mind más városban. Nincs konferenciatermük. Nem tartanak meetingeket. Dolgoznak. Egyszerűen, szépen, hatékonyan. Csak úgy kommunikálnak egymással, hogy ne rabolják egymás idejét. Mindenki akkor dolgozik, amikor ő jónak látja. Ha valaki éjszaka szeret dolgozni, akkor éjszaka teszi azt, ha reggel, akkor reggel. Nem akarják növelni a csapatot. Minden egyes hozzáadott ember csak bonyolítaná a munkát. Olyan emberek számára találnak ki szoftvereket, akik hozzájuk hasonló méretű vállalkozásokkal - és problémákkal - rendelkeznek, - tehát végülis a saját problémáikat oldják meg, és a megoldásaikat eladják másoknak. Árad belőlük a fiatalosság, a lendület, a frissesség.
Van egy bájosan naiv, de azért zseniális könyvük (online elolvasható itt) arról, hogy szerintük hogyan kell szoftvert fejleszteni, de számomra a hozzáállásuk az érdekes, ezért annak is ajánlom a kattintást, akit csak az érdekel, hogyan lehet az egyszerűségre, a lényegre törekedve szép és hatékony dolgokat létrehozni.

Még nem meséltem, hogy a második félévben az egyetemi sport keretében elkezdtem aikidózni. Ugyanez a filozófia. Kicsi, egyszerű mozdulatok, kevés energiabefektetés, szépen, de lendületesen megoldani a problémát. Ezzel szemben a karate: törjük el a másik csontját…

Régebben az hittem, az EU-nál vagy az UNESCO-nál szeretnék dolgozni, mert ott megvannak a megfelelő eszközök arra, hogy érdemi munkát végezzenek. Az elmúlt hónapokban egyrészt az egyetemen rengeteget tanultam különféle nemzetközi szervezetekről, az EU-ról, satöbbi, másrészt megismerkedtem egy új világgal, azzal amire a 37signals az egyik legjobb példa. Annyira sokkal jobb az utóbbi… Meggondoltam magam, csak olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol ezt az utóbbi munkamódszert meg lehet valósítani (ahol, khm, van tere az innovációnak). Vagy megvárom, míg az EU megreformálódik. Adok neki két évet. Hmm.

(Kicsit hezitálva ugyan, de iderakok egy linket, egy kétperces reklámfilm a 37signals-ról, nagyon szép, tömör összefoglalása annak, hogy hogyan dolgoznak, milyen környezetben, milyen hozzáállással…rám nagyon nagy hatással volt ez a kis reklám, akit érdekel, az kattintson, és vonja le belőle a reklámdumát.)