lost in moments

ez a videó még meleg, ma rakták fel a youtube-ra. manu chao új lemeze pedig már a kanyarban. lehet örülni
másrészről nem véletlenül raktam fel…kicsit el vagyok szomorodva, főleg ami a G8 kapcsán zajlik odafent. nem örülök. nem jó. sem a tüntetők nem lehetnek elégedettek, mert kezd elromlani a jó hangulat, a mai tüntetést is megállította a rendőrség, aztán egy hosszú és izgatott várakozás után rövidített útvonalon kellett véget vessenek neki, és kedves angela merkel is egyre szomorúbb, mert se a tüntetőkkel nem tudja magát megértetni, se a szívügyének tekintett klímavédelemmel nem áll jól. egyesek ugyanis nem hajlandók bizonyos mondatokat aláírni. egyesek. bush. putyin. this world go crazy.

A hírekből elég nehéz kihámozni, hogy kb mi is zajlik most Rostockban, ezért egy-két dolgot hozzátennék, hogy szerintem mi történik - merthogy még Berlinben vagyok…
Tényleg elég erőszakosnak tűnnek az események, mondjuk a média csak erre az oldalára kíváncsi, ezért kicsit mesélnék a másik oldaláról is. Rostockban tegnap volt a nemzetközi G8-ellenes tüntetés, tehát a legtöbb embert tegnapra várták. Ez azt is jelenti, hogy a leglátványosabb (és legfeleslegesebb) összecsapások is tegnap zajlottak le, a folytatás egy picit máshogy fog kinézni. A következő héten hétfőn és kedden tematikus napok lesznek, a hétfői nap a migráció témájáról szól, lesz tüntetés is, de főleg más jellegű rendezvények, előadások, beszélgetések, koncertek, stb.; kedden pedig az anti-militarizmus lesz a téma. (Ja, és ma, vasárnap a mezőgazdaság a téma, ennyit a militáns anarchista image-ről, kíváncsi vagyok, erről is beszámol-e majd a média…)
Kedden kezdődik az alternatív G8-csúcs, szintén tematikus blokkokkal. Szerdán viszont megint új fordulat következik, egyrészt elkezdődik maga a G8-ak találkozója Heiligendammban, - abban az üdülőfaluban, amit egy 13 millió eurós kerítéssel hermetikusan elzártak a külvilágtól, - másrészt elkezdődik a blokád. A blokádnak az lesz a célja, hogy megnehezítse a G8-csúcs lebonyolítását, a környező repülőterekhez és a Heiligendammhoz vezető utakat fogják a tüntetők eltorlaszolni, élőláncok, hasonlók… Érdekes módon szerintem ez a legelőremutatóbb és leghatékonyabb módja a tüntetéseknek. Heiligendammon ugyanis csak a fontos emberek vannak elszállásolva, a többi diplomata, tolmács, segédszemélyzet, luxus-kaják, stb. mind kívülről lesz naponta beszállítva. Ha pedig mondjuk ezeken az útvonalakon legalább egy-két órás felfordulást lehet okozni, az felborítja a fontos emberek napirendjét, és talán tényleg érezhetővé teszi odabent azt, hogy odakint tüntetések zajlanak - merthogy egyébként a helikopterrel odaszállított fontos emberek ebből semmit se látnának. (”Uram, a párolt spárga sajnos elakadt, így csak a tegnapi maradékot tudjuk felszolgálni…”
Szóval szerda-csütörtökön blokád, aztán pénteken már vége is.
Érdekes módon még egyáltalán nem tudom, hogy mikor hol leszek, az is lehet, hogy Berlinben maradok, mert rengeteg dolgom van az egyetemen, ugye két hetet Budapesten voltam, és mindenféle projekt-megbeszélések és egyéb elfoglaltságok terén sok bepótolnivalóm van, és őszintén szólva nincs nagy kedvem belecsöppenni abba a felfordulásba, ami ott vár - rendőri ellenőrzések, no szállás, no parkolóhely, ki tudja, mikor keverednék vissza, stb. Sajnos az az érzésem, hogy én csak bámészkodni mennék oda, arról meg igazából le tudok mondani. Inkább követni szeretném az eseményeket, mint lemaradni az egészről azért, mert éppen parkolóhelyet keresünk órákon át, vagy mert tökölünk a totálkáosz közepén… Idáig az az érzésem, hogy ami eddig történt, az említésre se méltó, igazából tök kudarc az egész. És szerintem ilyen fejetlenség és komolytalanság lesz a folytatása is. Megnéztem egy-két buzdító propaganda-videót, hát, én kérek elnézést. Bárgyú, naiv, buta, arrogáns, stb. Úgy látszik, amikor azt írtam, hogy az egyetemen mennyire kulturált és értelmes vita folyik az egészről, akkor a legjobb részéről írtam, és most nincs is kedvem a legrosszabb részébe belecsöppenni.

vajon mennyire van ott a témában az MTI újságírója, aki egy “Lehetséges egy másik világ” című rendezvényről számol be.

Az előző három bejegyzésem önmagában nagyon gyenge lábakon áll, ezt elismerem. Két dolog miatt írtam meg, de talán ez azért kiderült: az EU-t rettenetesen bonyolultnak, hatékonytalannak, vagy hogyhívják, és idejétmúltnak tartom - bár alapvetően az alapgondolataival egyetértek, és jónak tartom. Az ellenpélda pedig azért lett elsőre ilyen furcsa, mert manapság ez is érdekel. Asszem ezekre a dolgokra még ki fogok térni, de ez túl nagy téma, ezeknek nagyon utána kéne olvasnom, és 10-20 oldalakat írhatnék róla.

Még egy szempontot tennék csak hozzá, aztán abbahagyom. Utólag átgondolva két dolog áll itt szemben egymással: a modern és a posztmodern. Az EU valami késő-modern szerkezet, nemzetállami érdekek, hatalmi politizálás, központosítás, bürokrácia, gazdasági hatalom, stb. Ami nekem szimpatikusabb volt, nem véletlenül, az a posztmodern hozzáállás. Demokratikus, radikális transzparencia, kölcsönös felügyelet, nem állami szereplők befolyása, tudásalapú, innovatív.
Vegyük úgy, hogy azt mondtam, azt szeretném, ha az EU posztmodern lenne. Persze valószínűleg ez valami radikálisan más szervezetet jelentene. De szerintem az európai integrációnak valami posztmodern úton kellene mozognia, hogy legyen jövője. És itt érünk vissza a G8 elleni tüntetőkhöz. A G8 elleni tüntetések a posztmodern politikai integráció megtestesítői. Előremutatóbbak, mint az EU, így, a nemzetállamok korszakának végén. És nem feltétlenül a politikai mondanivalójukra gondolok (”make capitalism history” - ez sajnos utópia), hanem a működési logikára. (Ráadásul Heiligendammban konkrétan a modern és a posztmodern fog szembenézni egymással, így is fel lehet fogni a dolgot A posztmodernt pedig minden erőnkkel támogatni kell a modern elleni küzdelemben A jövőnk a tét
Van egy könyv, nem olvastam, csak tudom miről szól, “A katedrális és a bazár”. Asszem nem is kell magyaráznom, mi a téma. Modern és posztmodern szerveződések különbsége. Az EU az előbbi példája, az alterglobalisták, a kis kreatív civil szervezetek pedig a másikra példa. Asszem fogok még gondolkodni ezen, de szerintem egy blog kereteit kezdem túllépni (magyarul kezdek unalmas lenni…), úgyhogy most egy időre legyen elég ennyi.

Nem is emlékszem, hogy írtam-e arról, hogy az egyetemen egy hét alatt 60 rendezvényt szerveztek a G8 csúcs kapcsán, ennek nagy részét persze az én tanszékemen (a politikatudományi tanszéken). Két dolog maradt számomra emlékezetes, kezdem az elején…

Egy hete meghívtak egy baloldali értelmiségit és egy baloldali politikust egy beszélgetésre a G8-ról. A politikus megjelent a négy testőrével, akik felkísérték az emelvényre, az értelmiségi pedig tipikus rezignált módon, szinte észrevétlenül huppant le a helyére. Nem sok újdonságot mondtak, de a szerepeik érdekesek voltak. Az értelmiségi okosakat mondott, de túl óvatos volt. Egyik mondatának se volt súlya, csak mérlegelt jobbra-balra. A politikus, aki asszem pártelnök is egyben, ezzel ellentétben a demagógia minden eszközét bevetette. Többször ellentmondásba keveredett önmagával, mert minden provokatív kérdésre rávágta, hogy igen, mi ezt tartjuk a legfontosabbnak. (Például minmálbér garantálása vagy a szociális rendszer megnyitása a bevándorlók előtt…hogyne, mindenkinek mindent! - volt kb a válasz.)

Ami számomra újdonság volt, az a diákság viselkedése volt. Egy újabb pozitív élmény. Egyrészt a beszélgetés felében a diákok kérdezgették az arcokat, ez így volt betervezve, és a kérdések meglepően jók voltak. A politikusnak bátran a szemébe mondták, hogy uram, ez demagógia, és hogy ön a diákság és a választók szemében nem hiteles, az értelmiségit megpróbálták határozottabb állásfoglalásra bírni, ő mondjuk elég intelligens volt ahhoz, hogy ne menjen bele efféle csapdákba. A politikus arról hadovált, hogy új ‘68-at akar látni, és hogy látja bennünk a reményt, a diákok persze nem vették be, csak halkan megmosolyogták az öreget. Szóval a diákság, legalábbis minálunk, teljesen vállalhatónak tűnik, szemben a politikusokkal. Mondjuk jó volt látni, hogy a diákok pontosan tudják, hogy egy politikustól mit várhatnak - akár értelmes gondolatok vagy cselekedetek terén: Semmit.

A másik egy hír: múlt szerdán egy rendőrségi razzián 900 rendőr zargatta néhány baloldali alternatív szervezet irodáit. Szervereket foglaltak le, irodákat kutattak át, arra hivatkozva, hogy szerintük egyes szervezetek a G8 csúcs erőszakos megakadályozására készülnek. Az odáig világos, hogy a rendőrség kicsit megmutatta, hogy jó lesz vigyázni, de azt nem tudom eldönteni, hogy reális volt-e a gyanújuk. Egyrészt látom, hogy a diákok sokkal értelmesebbek annál, hogy ilyenekre gondoljanak, de a május elseje kapcsán írottakkal összhangban sajnos az államellenes botrányok nem tartoznak az elképzelhetetlen dolgok közé. Én szomorúnak tartanám, de igazából ha a rendőrség fellépését nézem, akkor elég nehéz arra gondolni, hogy a rendőrök bármiféle kezdődő rendzavarásnál nem avatkoznának azonnal közbe.

Május elsejéről, másodszor. Néhány gondolat hagyományőrzésről, baloldaliságról, tüntetésről, kődobálásról, demagógiáról, a német és a magyar fiatalok közötti vélt és valós különbségről, és hogy hogyan látom a tegnapi napot és a közelgő G8 csúcsot, ha jobban átgondolom a dolgokat. Continue reading ‘Éljen május másodika’