A mai nap vizsgáztam európai közösségi jogból, a tankönyvben a következő dolgokat olvastam az EU-ról, éppen “A polgár és az Unió kapcsolata, polgárközeliség” fejezetben: (idézetek következnek, Kaponyi Erzsébet: Európai Közösségi Jog, 272-273. oldal)
…figyelemmel kíséri, véleményeket dolgoz ki, javaslata alapján, konzultációt követően, figyelembe vesznek, éves jelentést nyújt be, iránymutatások fényében, ajánlásokat tehet, vizsgálat eredményei alapján, célszerűnek tartja, növelését elősegítő, irányelvek megállapításával, feladatának teljesítése során, x ajánlása alapján y ajánlásokat tehet z számára…és így tovább, és egy csak egy aprócska fejezet volt.
Ma reggel (igen, a vizsga előtt…) olvastam egy cikket a Time magazin eheti számában a 37signals nevű cégről, ami a fenti filozófia, vagy minek lehet egyáltalán nevezni az ilyet, szóval ennek szöges ellentétéről. Egy nyolcfős cég, igazából mindegy, mivel foglalkoznak, egyébként szoftvereket fejlesztenek, négy arc Chicagoban, a többiek mind más városban. Nincs konferenciatermük. Nem tartanak meetingeket. Dolgoznak. Egyszerűen, szépen, hatékonyan. Csak úgy kommunikálnak egymással, hogy ne rabolják egymás idejét. Mindenki akkor dolgozik, amikor ő jónak látja. Ha valaki éjszaka szeret dolgozni, akkor éjszaka teszi azt, ha reggel, akkor reggel. Nem akarják növelni a csapatot. Minden egyes hozzáadott ember csak bonyolítaná a munkát. Olyan emberek számára találnak ki szoftvereket, akik hozzájuk hasonló méretű vállalkozásokkal - és problémákkal - rendelkeznek, - tehát végülis a saját problémáikat oldják meg, és a megoldásaikat eladják másoknak. Árad belőlük a fiatalosság, a lendület, a frissesség.
Van egy bájosan naiv, de azért zseniális könyvük (online elolvasható itt) arról, hogy szerintük hogyan kell szoftvert fejleszteni, de számomra a hozzáállásuk az érdekes, ezért annak is ajánlom a kattintást, akit csak az érdekel, hogyan lehet az egyszerűségre, a lényegre törekedve szép és hatékony dolgokat létrehozni.
Még nem meséltem, hogy a második félévben az egyetemi sport keretében elkezdtem aikidózni. Ugyanez a filozófia. Kicsi, egyszerű mozdulatok, kevés energiabefektetés, szépen, de lendületesen megoldani a problémát. Ezzel szemben a karate: törjük el a másik csontját…
Régebben az hittem, az EU-nál vagy az UNESCO-nál szeretnék dolgozni, mert ott megvannak a megfelelő eszközök arra, hogy érdemi munkát végezzenek. Az elmúlt hónapokban egyrészt az egyetemen rengeteget tanultam különféle nemzetközi szervezetekről, az EU-ról, satöbbi, másrészt megismerkedtem egy új világgal, azzal amire a 37signals az egyik legjobb példa. Annyira sokkal jobb az utóbbi… Meggondoltam magam, csak olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol ezt az utóbbi munkamódszert meg lehet valósítani (ahol, khm, van tere az innovációnak). Vagy megvárom, míg az EU megreformálódik. Adok neki két évet. Hmm.
(Kicsit hezitálva ugyan, de iderakok egy linket, egy kétperces reklámfilm a 37signals-ról, nagyon szép, tömör összefoglalása annak, hogy hogyan dolgoznak, milyen környezetben, milyen hozzáállással…rám nagyon nagy hatással volt ez a kis reklám, akit érdekel, az kattintson, és vonja le belőle a reklámdumát.)
